van jobb konyha a városban az biztos, de az is, hogy ha még tíz három ilyen lenne mondjuk a budai oldalon, az nagyon jó lenne. a kiszolgálás pedig sokadszorra is nagyon kellemes, és persze lehet egyszerre egy hordozóban fekvő kéthónapos csecsemővel és egy labradorral érkezni, ami azért nekem külön sokat dob.

m.-nek száraz volt a pastrami szendvics, én ettem meg este a másik felét, a colman's mustár - szakítottam dijonnal - azért még dobott rajta, de rendben volt. sajnáltam kicsit azokat, akik tésztát rendelnek (m. barátnőjének születésnapja, 20 fős társaság), én rájöttem, hogy itt még nem ettem rossz húst. sőt, én eddig itt kizárólag nagyon jó húsokat ettem. a braisingelt borjú ugye a nyitás óta stabil az étlapon (ahogy a wasabi habos lazacsaláta, ami viszont nekem egyszer nem jött be), de ettem már tényleg csodálatos marhát, bárányt, most pedig malackarajt. külön megkérdeztem a pincért, ne féljek-e, hogy azért a karaj az karaj, száraz lesz egy kicsit. azt mondta kóstolta, ajánlja, és tényleg: eddig csak a szokásos - száraz - házi karajokat ettem, soha életemben eszembe nem jutott étteremben ezt rendelni, de ez egybesülve majdnem omlós, de bőven kellően nedves, csodálatos új élmény volt. m. szerint felesleges pattogni, így is száraz volt (nyilván egy borjúpofához képest), csak én karajnak ettem, "de ha nem akarsz száraz húst, minek rendelsz karajt"? a káposzta neki is bejött azért, pedig azt nem is ehet.

aztán volt még csokitorta meg creme brulee.