a világ legjobb sonkáját mo-n csak náluk lehet kapni, mondta csávó a hvg-nek, ráadásul ugye a mom lett a legközelebbi pláza a költözéssel. ezzel együtt sem jutottunk el egyszerűen, napok óta akartam arra menni haza, vagy átmenni külön, de nem jött össze. szóval a várakozás nagy volt, de biztos nem leszünk törzsvevők, sőt, valszeg nagyon vevők sem.

egyszerűen kurva drága és értelmetlenül drága. nyilván az a lényeg, hogy a termékek jelentős részét nem tudom összehasonlítani, de kifejezetten az az érzésem volt, hogy direkt rádobnak még egy lapáttal az árakra, hogy ettől még különlegesebbnek tűnjenek, vagy mittudomén. akartam húst venni, de miután 10k volt a mangalicatarja kilója, és értem én, hogy ez aztán nagyon mangalica, de 10k és mégiscsak egy sertéstarja, és a többi ár is ennek megfelelően alakult, erről le is mondtam.

a joselito sonkáról nem, az asszem 68k-s ellenére sem. és tényleg kurva jó volt, de azért nem volt az igazi seggreülés. persze nyilván az ár meg a világ legjobb sonkája cucc gerjesztette várakozást, de az 5 dekát sem nyomtuk be egyszerre. és akkor már rákerestem, és 9k/kg lehet rendelni a neten, amit lehet, hogy a nyáron meg is teszek majd, de ehhez képest a több mint hétszeres ár, átbaszás.

vettünk még ír szarvaskolbászt, 6k/kg, jó volt, meg maradt is belőle fagyasztani, de ez sem volt az az atyaúristen kategória.

a szuvidolt húsokat egyszer kifogom még próbálni, de ez alapvetően egy direkt durván túlárazott helynek tűnik.

nagyon régóta vágytam rá, többször merült már fel, de sosem jött össze. most egy igazi zsíroskenyér túra, azaz munkavacsora volt, ráadásul menüvel. és persze jó is volt, de nekem a top10-hez azért nem volt igazán meggyőző. a hangulata sem az igazi nekem, túl elegáns akar lenni egy modern épületben, de ez részletkérdés.

volt egy halas meg egy húsos menü, kicsit vívódtam, de végül a halas mellett döntöttem. 1. Szent Jakab kagyló spenóttal és szarvasgombával - nem tudom miért nem voltam oda tőle, szerintem a kagyló nem volt az igazi, elég friss, elég ízes, dominált nagyon a szarvasgomba, ami persze ok volt, de nem volt igazi ízverseny. a b. menüben Kacsamáj kombináció házi szilva lekvárral ment, és megkóstolhattam a kacsamájhabot, ami olyan volt mint egy krémbrülé, égetett cukorral tetején. ez volt az este csúcspontja, egyszerűen zseniálisan finom volt, egyetlen falat, de a májhab könnyű, de tök intenzív, a roppanó karamellizált cukor döbbenet rajta, és ráadásul megpróbálható otthon, napokon belül tervezem.

2. Homárkrémleves pernod-val ízesítve - ez elég kurva jó volt. 3. Lazaccal és radicchióval töltött házi ravióli balzsamecet szósszal  - ez viszont nem, pedig rákészültem a házi tésztára is, de nem voltam igazán elájulva tőle, ahogy a lazactöltelék is inkább unalmas volt, az ecetszósz pedig nekem kicsit gyenge. és nem voltam oda a 4-ért sem, nyelvhal gratinírozott articsókával kagyló szósszal, az articsóka nagyon bejött, a nyelvhalnál viszont a sütéssel volt bajom, kicsit száraz lett, és ez azért sokat levont az élményből. itt kezdtem sajnálni, hogy nem a másik menüt kértem, ahol éppen szarvasgerinc zeller krémmel és szarvasgombával ment. a steak egyszerűen gyönyörű volt, megkóstoltam, és sajnos teljesen odalettem érte, ráadásul a vörösbort is megkívántam, az lett a vége, hogy csak félig viccből egy korábbi ajánlat miatt a desszertemet akartam lecserélni egy steakre. kaptam pluszba egyet, és a kacsamáj falat után a halas menüválasztás ellenére ez volt a csúcs. csodálatosan éppencsak médiumra, inkább még véresre sütve, puha, és isteni volt, ide tökéletes volt a szarvasgomba. és azért kaptam desszertet is, csokoládé torta meggy fagylalttal, ami szintén kurva jó volt, az alján roppanós, de kicsit átítatott piskótaréteggel, ez határozta meg, amúgy tömény, de nem túl tömény csokoládé, egyszerű, de nagyon jó volt.

Fél év után vissza, négy posztra is van hirtelen muníció, nem is ezzel akartam kezdeni, de most látom, hogy az utolsó is bor volt. Hát ez mindenben az ellentetje, február végéig ráadásul akciós a bortársaságnál, szerintem 2000-ért nagyon best buy. annyira szép tömör állag, hogy szinte hiányzik belőle a pulp, édes, csodás, nem fogok illatmintákról meg ízjegyekről fejtegetni, lehet, hogy majd a második üvegnél.

az utóbbi időben ráindultam a késeiekre illetve a desszert borokra, egy őszi olimpia vacsorán elkezdtünk borozni is. a menüre sajnos nem igazán emlékszem, ezért kell egyből írni, ugye, egyébként fasza volt, bár az rémlik, hogy megbeszéltük, nem ez volt ez a legjobb. viszont most kértünk borokat, amit az adott fogáshoz a csaba pincér ajánlott. jókat ajánlott nagyon is, fel akartam írni, de persze nem. a lényeg, hogy egyrészt azt megjegyeztem, hogy ok, én tudtam, egy idő után, hogy ezzel a borozással bőven megduplázzuk a számlát, láttam miket hoz, és az adott pillanatban éppen nem is akartam tudni az árakat, de azért általában jobban szeretek úgy inni, hogy tudom, mennyibe kerül. a desszerthez jött egy szepsy aszú. tudtam, hogy minden szempontból durva lesz, és az is volt. egészen elképesztően tömény, mégis könnyed, mindegy, kurva jó volt. nyilván nem versenytársa az áts, de azóta vettünk már felejthető késeit, ez pedig nem az.

nem tudom már pontosan mikor volt, sajnos, kb. egy hónapja, és a lényeg csak annyi, hogy soha soha többé. rég nem volt olyan, hogy effektive nem ittam meg bort. a holdezüstöt vettem egyszer, azzal bajom nem volt, de nem folytatom a sor kipróbálását.

nincs újdonság, hacsak nem a nyár, ez az első idei gazpacho. most néztem, bár kifejezetten sokszor volt tavaly, egyszer sem került fel, úgyhogy. volt néhányszor, hogy nekikészültem, hosszasabb áztatás, tényleg szikkadt kenyér, de alapvetően azért a maihoz hasonló, gyors nekibuzdulásból születik, és egészen őszintén azért nem sok különbséget érezni. ami tényleg nagyon átjön, az az olivaolaj, tavaly többször készült egészen jóból is, most ez egy semmi különös, de elsőnek így is tökéletes. kis adagba 4 nagyobb paradicsom, harmad kígyóuborka, negyed kaliforniai paprika, másfélgerezd fokhagyma, két kis szelet 5-10 percet ázott barna kenyér, bő egy deci olaj, só, bors, és persze balzsamecet ment. tetejére tojás. fasza.

spárga baconbe tekerve sokadszor, 20-25 percet sült 200 fokon. most és legutóbb a fűszeres sült krumpli és a tejfölös kence bizonyult nyerőnek mellé - a múltkor kéksajtos, most annyira friss vagyok, hogy még a tojás fő a gazpachóhoz, úgyhogy nem tudom, milyen tejföl lesz.

a mangalicában vett sajtok mellé az aldis prosciutto volt. ez az utóbbi fél évben kezd rendszeressé válni, teljesen leszokunk lassan a többiről, amik közül ízre is meg talán ár/értékben is nekem a gianninal a san daniele jött eddig be talán a leginkább. annak az ára most nem ugrik be, nyilván több volt, mint az aldi 5900/kg-ja, meg össze is kéne kóstolni valójában a kettőt, de ez az aldis cucc remek.

st. ilona furmint is volt - az utóbbi fél évben ritkán vettem nem reduktív, meg egyáltalán, fehér bort, most végre. 1500-ért csodálatos, telt, zamatos, régen is imádtam, ahogy a kreinbacher taposó kútját is.

szilágyi pékség - nekem egyáltalán nem jött be a mostanában mindenütt agyonmagasztalt marmorstein, igaz, csak egy kenyerüket meg a ciabattájukat kóstoltuk, de aztán hiába lehet nem messze kapni, nem is kísérleteztünk többet. aminek az egyik oka, hogy elég stabilan rááltunk a szomszédos kisboltban kapható, egyébként is közeli (bartók béla út) szilágyi pékségre. a kiflijeik, a kis vajas és a nagyobbak is tökéletesek, a burgonyás kenyerük szintén. kenyérfronton ráadásul ott van a hosszabb ideje stabil grúz, amit még a mester utcában móni talált anno, de szállítanak a körtéri ica mama henteshez, illetve a sparban a most sajnos elég durván felemelt (talán 330-ról 450-re) rusztikus burgonyás, ami egy pilisvörösvári pékségből jön. mindegyik cucc csodás abban is, hogy simán tökéletes 2-3, a rusztikus akár 4 nap múlva is.

egyrészt mégsem mangal ica, simán talán mangalica a bolt, azért ez a bejárathoz kirakott két óriási szőrös disznó mellett is jobb. és rakjanak csak disznókat akar, mert úgy tűnik csodálatos bolt, lesz mit felfedezni, az eddigiek alapján kifejezetten jó az összkép. egyrészt egész sokáig, talán éjfélig nyitva van, és lehet nagyon korrekt áron helyben is sok mindent enni. az egész kínálat nyilván mangalicára van kihegyezve, de sokkal inkább érezni rajta egy jó, igényes és otthonos válogatást, mint mondjuk a baldasztinál: van egy jó, nem túl széles, de az eddig próbáltak alapján erős sajtpult, vannak borok, a bolyki indián nyár kifejezetten jó áron (kb 1500), a konyári loliense egy kicsit drága, de nem vészes (talán 2500 volt). egy 20-30-as választék lehet, csak ezeket néztem ármintaként, szóval úgy tűnik borok ok áron. és persze a húsok. meg vannak szörpök, mézek, lekvárok, mindenből kézművesnek vagy kis szériásnak tűnő cuccok - katával a kézben azért sokat nem tudtam nézelődni.

999 forintért van egyrészt mangalicatöpörtyűs csoki szegedi csípős paprikával - ez ám a nemzetközi trendekkel lépést tartó színmagyar termék, de az eladó rábeszélésre nem ezt, hanem a mangalicatöpörtyűs csokidrazsét választottam, mert "azt szopogatod a szádban, tényleg csoki, és aztán, meglepetés, egyszer csak jön a zsír". szopogattam, rá is haraptam, és bármennyire nem hittem volna, nem annyira szokatlan vagy meglepő, mintsem kifejezetten jó volt együtt, egészen rákaptam. móni szerencsére nem is hajlandó megkóstolni.

fokhagymás gomolya - 3400/kg, nem olcsó, de az egyik legjobb fokhagymás gomolya, amit valaha ettem. vagy A legjobb, mindegy. friss, borsos camembert jellegű kecske - 4500/kg, drágának se mondanám, nagyon finom, fél rózsabors is roppant az egyik falatnál, normális őrölt bors van rajta, remek volt.

malatinszky illatos 2009, kaiken malbec 2009 és gróf zichy domaine cabernet sauvignon 2008.

az illatos van a sparban, egyszer már volt, és jó volt, és most megint: kb 1500 huf, kis test, remek élvezet, egyszerűen itatja magát, könnyű, de finom, na ezek talán az elegáns savak, kerek.

kaiken malbec már huszadszor jött szembe különböző cikkekben best buyként, vagy legalábbis nagyon dicsérve, hát nekem elsőre egy simán kurva édes, elég testes, de sav- és ezzel gerinchiányos cucc volt. egy édes alkoholos meggylekvár. nem is fogyott el 3 napig, a malatinszkynek 3 órája sem volt, haha. viszont a 3. napon, az utolsó egy decit elosztva kifejezetten remek volt, sokkal egyenletesebb, nem lekváros annyira. de akkor már alig volt, és ráadásul utolsó korttyaival szerintem simán bebaszott a zichynek, amit ezek után muszáj volt felbontani és most iszom éppen, de nem merek semmit mondani, a 2007-es ugye tényleg csodás volt, ezt meg most nem érzem a malbec, na meg mangal ica miatt.

konkrétan képesek voltak így elnevezni a körtér mellett egy új boltot, m. vásárolt, én még nem voltam, de sütnek helyben és borok is vannak. a lényeg: a kolbász nekem kicsit száraz, de kifejezetten jó, a sima füstölt sonka hajszálra szeletelve elementáris, csodás, pillanatok alatt eltűnt, a füstölt tarja szimplán eléggé nagyon jó, úgyhogy név ide vagy oda, vásárlók leszünk. van mangalica párizsi is.

a kaja csodás lett, és nyilván tényleg nagyon jó alapanyagok voltak. új hipergourmet bolt a lánchídi bortársaság mellett, már tök régen figyeltük, mikor nyílik, nem hittem, hogy elnyúlik a bringás időszakig. a csúszás ellenére a kínálat inkább csalódás, legalábbis nagyon kevés dolog van, de előbb a kaja.

amit én főztem, mert hogy az egyik újdonságuk, ami jó, csak kár, hogy nem tudom, mennyibe fog aztán nagyjából kerülni, a dining box: egy recept és minden hozzávaló egy csomagban. ez a rizottó esetében azt jelentette, hogy a pl. az 5 dkg vaj is benne volt a csomagban, ráadásul elég finom belga vaj, sőt, az egy gerezd fokhagyma meg az egy fej salotta is, sőt-sőt, a tetejére tényleg kurva jó, boudilli olívaolaj is - kb egy bő evőkanálnyi, kis tégelyben. csak a fél deci bor hiányzott, ami mondjuk érthető, nyilván vesz mellé egy üveg bort a jó yuppie, vagy van, de az egy kávéskanál citromlé sem volt benne, amihez mondjuk nekem pont ki kellett menni egy citromért.

recept: 25 dkg fehérspárga, aljából kb. 2 cm-t levágni, megpucolni, aljakat héjakat lábosba 7 deci vízzel, fél kávéskanál cukorral és 1 kk sóval és 1 kk citromléval. felforralni, 30 percig állni hagyni. ez az alaplé. a többi a szokásos rizottó főzés, 3 dkg parmezán megy bele, legvégén a menta, majd rá a chili, ami tényleg kurva jó chili, de nem túl erős. az egész kaja tényleg nagyon jó lett, főleg mert tényleg jó spárgát, jó salottát, jó fokhagymát, jó parmezánt, nagyon jó olajat, stb, mindent elég kurva jót adtak hozzá.

szóval ez a része pozítiv. amúgy a bolt sem elvetemült drága, egy jobb, sokáig használt ecet nyugodtan lehet pár ezer forint. minden drága, persze, de nem vészes, ami sokkal zavaróbb, hogy a kínálat egyelőre minimális. igaz, tényleg van pár dolog, amit ki akarok próbálni, sőt régen ki akarok próbálni, és eddig nem jutottam hozzá, de azért konkrétan az a helyzet, hogy a saját pultjaikat képtelenek értelmesen megtölteni. van egy polc, simán másutt is kapható lisztekkel, amik egymástól 20 centire állnak, egyenként.

a weblapjuk, mikor ezt májusban írom, már működik, de a nyitáskor, április 21-én még nem, és közel egy hónap után is tök statikus. a két részre szakadtság is inkább kényszernek tűnik, most nem gond, de ha télen sonkát is akarok meg olívát is, mehetek két boltba egymás mellett. magasabbra pozícionálják magukat, mint a culinaris, és lehet, hogy 1-2 dologból van náluk jobb minőség, de azért egyelőre nem tudnak versenyezni, csak azt a nagyjából 4-5 márkát kiemelni, ami tényleg csak náluk van. de majd meglátjuk, hova fejlődnek, pláne, hogy a gegenbauer eceteket még mindig nem vettem meg.

halas vega vonal. az eredeti recept még évekkel ezelőtt innen, egyszer csináltam is, most felturbóztam. az édes krumplit előfőztem, kb. 20 perc, a mángoldot felvágva vajon átpirítottam, tejszínnel kicsit ellötyköltem, nem lett folyós, a mángold levélszárakat is beleturmixoltam. a medvehagymát simán belevágtam. só, bors, szerecsendió ment bele. egy réteg krumpli, egy réteg lazac, egy réteg mángoldos cucc, 250 fok, 25 perc.

vegák vendégségben, a csicsókakrémlevest meg már régóta szerettem volna kipróbálni. tökéletes, nagyon finom lett, még m. szerint is, aki pedig az utóbbi időben többször szereplő csicsókapüréért nincs oda. átfutottam pár receptet, de végül egyáltalán nem foglalkoztam alaplével, és ez bejött: a főzőlét használtam, vajat meg némi tejszínt és kész. kevés csicsóka volt, 7-8 lehetett, 3 gerezd fokhagymával főtt, és az is belement. fűszer szinte semmi, valamennyi só, talán szerecsendió, viszont a végén megöntöztem egy kis dióolajjal és piritott diót is szórtam rá.

a második fogásból a quiche-t, immár legalább a huszadik mindig tökéletest m. csinálta, pórés-sajtos volt. a saláta madársaláta, málnaecetes vinagraittel, de ami a lényeg: karamellizált fehérrépa ment rá, ami a málnaecettel csodálatos együtt. a kis darabokra vágott répát kevés mézzel és olivával forgattam össze, hogy bevonja, és ahogy egy másik salátához, ami az ötletet adta a chilin olvastam, 200 fokos sütőben inkább bő 20, mint 15 percig sütöttem.

a csicsókapüré már megy egy ideje, és én odavagyok érte. fokhagymás vízben fő a csicsóka, utána csak vajjal turmixolom el. nem túl komplex művelet, ahogy a kacsa sem, 5-7 perc a beirdalt bőrével lefelé, majd saját zsírjában bő 15 a sütőben 150 fokon. finom, és külön szépsége, hogy esti ügyelet előtti ebédnek 20 perc összeütni.

torkos csütörtök. ahhoz képest, hogy hetekkel korábban bejelentették, beteltek, sokan voltak, de nem tele, noha mi is szépen kitöltöttük majdnem a két órát. pedig gyorsak is voltak, kedvesek, az új vendégek felkiáltással való köszöntése mondjuk inkább idétlen egy (nagyon rövid) idő után, nekünk egyébként kimaradt. a hely dizájnra meg semmi különös, állítólag a női wc-ben viszont van egy remek kozmetikai tükör, tökéletes világítással.

a lényeg: kurva jót ettünk, a fogások egy része konkrétan zseniális, egy másik része pedig duplán az, mert simán az utcáról is be lehet esni rájuk. mármint árilag. 14 ezer forintért zabáltuk tele magunkat, including négy sör és a 12,5 százalékos szervízdíj, persze ez így most félár, de a costesben torkos csütörtökön is ott hagytunk több mint 25k-t, még michelin-csillag nélkül is.

előétel tengergyümölcseis ceviche, nobu módra. a tengergyümölcsei kifejezés általában egy hülyeség, most viszont tényleg fedte a dolgot, legalább 6-8 féle halat, rákot, kagylót pakoltak bele, egy citromos marinád, nem tudom mi volt benne a nobu specialitás sajnos, de nem vagyok ceviche expert, és kurva jó volt. nagyon friss, nagyon jó cuccok voltak benne.

volt egy udon levesünk, tempura válogatással, ami zsákbamacska, mikor mi van, mihez van kedve a séfnek, mondták: három királyrák nekem jó kedvre vall, a zöldséges tempurák - kaliforniai paprika pl. - viszont felejthetőek voltak, maga a "panír" szerintem semmi extra. a leves viszont csodás, a tészta nekem a brüsszeli kínaiban jobbnak tűnt, de így is remek volt, sok zöldség, roppanak, fasza.

lehetne többet írni róla, ahogy a miso levesről is, ami viszont csak csészényi. az íz ismerős, de ezerszer intenzívebb tényleg, mint bármelyik rendelős, és a lé maga is sűrűbbnek tűnik. a miso 900, az udon tempurával viszont csak 2000 ezer forint, ami tényleg a hülyének is, komplett főétel. (ezek a rendes árak). a miso nekünk a bento tál része volt.

és akkor jött a bento tál, ami viszont sajnos már nem utcáról beesős cucc, 14 ezer, de tényleg minden falat kincs. 6 féle cucc van benne, három meleg, három hideg, az ajánlott sorrend szerint kicsit váltogatni kell a dolgokat, és ahogy a pincérek már az elején is elmondták, a szusit a végére kell hagyni: ha addig nem laktál jól, a rizs majd segít.

a tonhallal kezdtük, szavak nincsenek, a házi dresszing, valami japán hagymás-mustáros csoda pont olyan volt, mint amit halpiac mellett tokióban ettem (a 2007-es kurva olcsó jen miatt rongyos 1500 forintért a képen látható két szelet többszörését kaptam). a bundában sült rák szintén csoda, majonézes-aiolis-chilis szószban, beszarás. az alaszkai fekete tőkehal misomártásban simán kurva jó, a csirke perui fűszeres szósszal finom, de nem érhet az előbbiek nyomába. a szusi részből a tonhalas erősítés ellenére a makik voltak a legjobbak, magasan a legjobb, amit valaha, és én hülye elfelejtettem megkérdezni, mi volt bennük.

a desszert vonal szintén nagyon erős, a jó fej pincér lebeszélt az egyikről és átbeszélt egy másikra, csodálatos volt, bármikor visszamennék csak arra, és 1500 forintért meg is lehet tenni. az egyik egy csokis süti, kívül mondjuk brownie, amiből kifolyik a meleg, nagyon finom csoki, zöldtea fagyival. és a szójás mézben sült banán makadámdióval, megint elképesztő. tanulság: jövőre tényleg két helyre kell menni, ebéd és vacsora, az egyik a nobu lesz, és csak bento boxokat fogok rendelni. illetve marhát: azok sajnos legalább 8k-s fogások, szerepeltek is a tervben, de a végén tényleg nem bírtunk volna többet enni.

esti ügyelet, olimpiát terveztünk, de volt egy budai lakásnézés, a holdat pedig megakartam már nézni. a városmajorban szinte lehetetlen helyen van, sosem értettem, hogy él meg az a panzió, illetve ami volt ott étterem, bár végül is a jánostól fél perc gyalog. mondjuk ez nem érdekes, sőt az se nagyon, hogy a hely maga még nagyon új szagú, nincs igazi hangulata, nagyon steril és bátortalan: vajszínű fal, barna bútor, ennyi. de hát a kaját vártuk, lesz-e budai olimpia. 3 fogás 1850, mondjuk a szódáért viszont fizetni kell 200 forintot (az egész üvegért).

előételnek m. lecsapott a disznósajtkocsonyára a tormás céklával, én aszaltszilvás kacsarilette-t ettem málnaecetes salátával. a kocsonya sajnos nem volt semmi extra, kellemes, de semmi különös, maga a disznósajtrész pedig bőven lehetett volna fűszeresebb, karakteresebb. tormáscékla dettó, tormát alig éreztem, céklára is tettem egy kis borsot. a rilette viszont több mint korrekt volt, finom, málnaecetes saláta meg hát málnaecetes saláta, kell venni málnaecetet.

főétel: rántott malacfej tepsis krumplival és remoulade mártással az enyém, tengeri keszeg parajos rizottóval m-é. a malacfej korrekt, nekem icipicit sok a rántás, de lehet, hogy csak azért éreztem így, mert köret nagyon nem volt ok. egyszerűen nem jó ehhez a tepsis krumpli, valami sokkal könnyebb kellett volna. az olimpiában ősszel  - a nagyon sok kimaradt poszt egyike, sőt, több olimpia is kimaradt sajnos - jobb volt a malacfej (vagy az borjúláb volt??), és tökéletes hozzá a könnyű krumplisaláta, egész kis házi majonézzel. a kifejezetten zsíros tepsiskrumpli egyáltalán nem ellensúlyozta a nehéz malacot, a mártás pedig mintha nem is lett volna, két kis díszcsíknál több kell, mert a savanykás íz kifejezetten hiányzott a húshoz. a rizottó viszont nagyon korrekt volt és a hal is, kifejezetten finom, de azért nem volt benne az a plusz, amitől azt mondom atyaúristen.

a citrom mousse-szal eljött ez is, egyértelmű csúcspont, kurva jó a mogyorós ostyaszerűség és a málnaöntet is mellé, az egész egyben remek, a mousse állaga is, kurva jó volt na. a mákosguba megint csak jó, finom, korrekt, a tálalás is egyedi kicsit, sodó is ok, de nincs seggreülés.

nyilván az egyik legkorrektebb ebéd, amit 1850-ért kapni a városban, pláne budán, és bármikor bemennék, ha újra arra járok, de azért ájulás bőven nincs. következő esti ügyeletnél irány az olimpia.

2007-es, mátrai, egy vacsorára érkezett nemrég. az alapján, ami rá van írva, kifejezetten kellemesnek ígérkezett, pontosabban az ígért feketébe hajló színt meg egyebeket teljesen hitelessé teszi, hogy ott van a palackozás dátuma meg a borász, vázsonyi csaba emailcíme. egyébként kicsit giccses rusztikus, de alapvetően egyszerű címke, szintén jónak láttatja.

sokkal jobbnak, mint amilyen. rögtön a szín is csalódás, a feketébe hajlás max úgy érthető, hogy egy nagyon hosszú görbe elejére fel lehet rakni. ahogy a szín, az illat sem idéz semmi cabsavot, viszont felkészít az ízre: egy vékonyabb, erősebb savakkal és kevesebb lágy ízzel elvitt közepes egri kékfrankos szintje a bor  (bőven nem a mostanában kedvenc bolykiék szintjén). az ígért csokoládés íz persze sehol, szóval pláne úgy, hogy kifejezetten egy testesebb, édesebb ízvilágú borra készültem, kurva nagy csalódás volt. delegalább nem tudom, hol lehet kapni és mennyiért.

lakásbúcsúztató + szülinapi vacsora a húgoméknak (nov 1.), dísze a külön a posztba került sütőtökkrémleves. a chilis-mézes csirke mostanában népszerűbb, mint a sajátként jegyzett mézes-szójás-fokhagymás. az ahhoz szokásos tejszínes-fokhagymás krumpli avagy a butított burgonya gratin most csak m. miatt készült, de igazából jó, hogy kiegészítette a hónapok óta egyértelműen saját találmányként kezelt kókusztejben párolt kelkáposztát. desszert creme brulee, a fáklyát a húgoméktól kaptam.

menüsor része volt, de külön posztot ér, annyira zseniális volt. bár nekem saját fejlesztés, de aztán rákerestem, és azért erős túlzás. a dióolajat leszámítva nemhogy ismert, de gyakori kombó, a kókusztej és a sütőtök mindenképpen, de a garnéla is. érthető, amennyire finom, annyira gyors. sütőtök kb. 3/4 volt benne, kb 1,5 deci erőleves, bő két deci kókusztej, chilipaszta, só. a garnéla meg a dióolaj a tetejére ment.

egyrészt a sparban önmagában is remek bioketchupot lehet kapni, vitafood, nem is drága. ezt kevertem el maradék kókusztejjel, chilipasztával, zöldcitrommal és citromfűvel, sóval. m. szerint túl sok volt a citrom, szerintem ok, bár két részben készült, és az egyik adag tényleg kicsit híg lett, nehezebb volt kenni vele a szárnyakat. nekem inkább az volt a bajom, hogy nem lett ropogós, egyszerűen csak betoltam a sütőbe 25 percre, kellett volna vhogy a végén felülről rápirítani. megszórtam korianderrel, kenyér, sör volt még.

8 emberre tervezett vacsora, amiből 7 lett, de egy pár évvel ezelőtti halászlét, meg nyilván lecsót leszámítva így is talán a legtöbb emberes kajálásom. elsősorban ezért lett pörkölt, de akkor már muszáj volt vmit villantani, és így jött az ötlet még a nyári, olimpia-halnapos ebédből. a sütőtököt kókusztejjel és chilipasztával kevertem össze, sűrű krémszerű massza ment a sütőben 10 percet sült zöld kagylókra. most megint hosszú ideig kimaradt a kagyló - mondjuk én nem tudom miért, amúgy is sokszor inkább télen kívánom -, ezzel nagyon durván vissza fog térni. másnap csak nekünk ugyanez volt a vacsora is, bármennyit megtudnénk enni belőle, zseniális volt.

a pörkölt a nagycsarnokban vett pofából, aminek a fele egyébként borjú volt, mert kb. két héttel ezelőtt az apukámnak is vitt marhapofa-pörkölt nem sikerült elég puhára. egész pontosan m. nem annyira szerette a nekem nagyon is bejövő, igazából nem is mócsingos, nem is inas, a hentes szavaival jó kollagénes részeket. de lehet, hogy kaphatott volna még fél órát, arra pedig határozattan emlékszem, hogy volt vele szenvedés, mert összekevertem az édes paprikát a chilivel, le kellett szedni a leve nagy részét, de már nem volt itthon elég bor, elkedvetlenettem közben.

a nagyobb adagban így 1,5 borjúpofa és uszkve 1 kiló marhapofa volt. ebbe ment gomba is, vettem sárga rókagombát is 20 dekát, meg sima csiperke, meg kevés laska is volt benne, zöldfűszer most nem túl sok, inkább borókabogyó. most leszoktam arról, mondjuk szerintem csak átmenetileg, hogy csak vörösborban főzőm. egy liter azért bőven ráment, meg némi víz. a gombával nem számoltam, mondjuk biztos nemcsak emiatt, de túl leveses lett. viszont annyira puha lett - szokásos kapkodás, több részletben főtt, most talán kicsit sokat -, hogy másnap már szinte nem lehetett melegíteni, mert szétfoszlott benne a hús.

szintén olimpia nyomán készült a madártej. a múltkor m. megkérdezte magát az isteni takács lajost, hogy ezt így hogy, és most meg is csinálta: a lényeg, hogy csak a fele tej, a fele tejszín. egész más állag, sokkal selymesebb, édesebb, kerekebb. volt, akinél leverte a kagylót is.

újabb rovatvacsora. valamikor pár nappal előtte csináltam először a mézes-chilis cuccot, villámgyors, és bejött. a vendégségben indítottam ellene a régi mézes-szójás-fokhagymás csirkét, és - bár az nem is volt csúcsformában - simán nyert az új. amihez a nyáron feltalált kókusztejes kelkáposzta volt a köret. kb. 1 deci mézhez megy a chilipaszta, ez elég bő fél kiló filézett csirkecombra. nem kell állnia benne, elég jól beleforgatni, és máris lehet sütni, így pillanatok alatt kész. brownie is volt.

ismerős receptje, pár napja pont az orrom előtt csinálta, nem nekem sajnos, de állította, hogy a legjobb a csirke a világon. 3 órát kell sütni, nem is alacsony hőmérsékleten, utólag írt ugye, most nem is emlékszem, de szerintem bármi is hangzott el, én 190 fölé nem vittem. csirkecombok a tálba, rá kell vágni hagymát, sok fokhagymát, répát és fehérrépát, rárakni az aszalt szilvát (én ezt előtte beáztattam kicsit), leönteni egy üveg sörrel, és kész. jó lett, de nem volt semmi atyaúristen, nem biztos, hogy lesz még, de ha igen, akkor inkább barnasörrel. nem tudom miért ragaszkodtam a világoshoz.

nagycsarnokban voltunk. tökéletes lett és isteni.

kis túlzással. még a tavalyi nyaralásról volt a szarvasgombás gombapesztó, amit már baromi régen el kellett volna használni, de kibírta. előregyártott gnocchi volt, ami nyilván nem volt olyan, mint montenegróban, viszont kész volt 4 perc alatt az egész kaja. és most ittam először bott bort, jó volt, de utólagos poszt, ennél többre nem emlékszem.

szeptember vége talán, dátum sincs meg, ami nagyobb baj, hogy a kaja se pontosan. ami biztos, hogy a madártej újra zseniális volt, kiderült, hogy fele tej - fele tejszín az egyik titok. rántott borjúláb krumplisalátával, egy kis marhapofa, és még egy zseniális, csokikrémes, csokifagyis desszert, ami biztos, meg az, hogy remek volt.