a mangalicában vett sajtok mellé az aldis prosciutto volt. ez az utóbbi fél évben kezd rendszeressé válni, teljesen leszokunk lassan a többiről, amik közül ízre is meg talán ár/értékben is nekem a gianninal a san daniele jött eddig be talán a leginkább. annak az ára most nem ugrik be, nyilván több volt, mint az aldi 5900/kg-ja, meg össze is kéne kóstolni valójában a kettőt, de ez az aldis cucc remek.
st. ilona furmint is volt - az utóbbi fél évben ritkán vettem nem reduktív, meg egyáltalán, fehér bort, most végre. 1500-ért csodálatos, telt, zamatos, régen is imádtam, ahogy a kreinbacher taposó kútját is.
szilágyi pékség - nekem egyáltalán nem jött be a mostanában mindenütt agyonmagasztalt marmorstein, igaz, csak egy kenyerüket meg a ciabattájukat kóstoltuk, de aztán hiába lehet nem messze kapni, nem is kísérleteztünk többet. aminek az egyik oka, hogy elég stabilan rááltunk a szomszédos kisboltban kapható, egyébként is közeli (bartók béla út) szilágyi pékségre. a kiflijeik, a kis vajas és a nagyobbak is tökéletesek, a burgonyás kenyerük szintén. kenyérfronton ráadásul ott van a hosszabb ideje stabil grúz, amit még a mester utcában móni talált anno, de szállítanak a körtéri ica mama henteshez, illetve a sparban a most sajnos elég durván felemelt (talán 330-ról 450-re) rusztikus burgonyás, ami egy pilisvörösvári pékségből jön. mindegyik cucc csodás abban is, hogy simán tökéletes 2-3, a rusztikus akár 4 nap múlva is.
