két hete nyílt, tehát még új vendégek voltunk mi is, és úgy látszik a többség: attól féltem, 12.30 egy olyan időpont, amikor a belváros közepén az összes hely tele van az irodistákkal, ehhez képest szinte alig voltak, simán ablakmelletti asztalt kaptunk a kutyával és a babakocsival.

ehhez képest a kiszolgálás már nem volt túl gyors, a szörpökre is kicsit többet vártunk, mint jó lett volna, és egyébként itt már el is kezdődött az egész kaját, sőt a napot meghatározó vita: a mentás szörp m. szerint nem volt az igazi. nekem bejött, nem volt benne friss menta, ami pedig megdobta volna, és talán túl édes is volt, de én végül megittam mindkettőt. a málna szörp már ok volt asszem, mondjuk érdekes, hogy az egyik pohárba naranccsal és citrommal, a másikba simán hozták.

a kezdeti fejetlenséghez tartozhat, hogy az ételek is kicsit összevissza érkeztek. egyrészt konkrétan felcserelték két köretet: a káposztával töltött sertésláb újkrumplija a spenótós báránycombnál landolt, az éppen karamellizált retek meg a disznónál. ez még nem lett volna tragédia, mert mindkettőt én kértem, mindkettő pincho vagy pintxo, ami valójában egy nagyobb tapas. kértünk még marhapofát dijoni pürével, azaz picit mustáros, nagyon jól sikerült krumplipürével, illetve marinált heringet, valamint m. barátnője egy főételt, csirkepaprikást nokedlivel. utóbbiak mind később érkeztek, mint kiderült, megfejthetetlen módon a sertéslábat és a bárányt előéltelnek vették, és úgy gondolták, utána hozzák a többit, noha a rendelésnél meglehetősen egyértelmű volt mi a helyzet - 2-2 pintxo, illetve egy főétel. ráadásul a kiskaják közül akkor már a hering volt az, ami minden szempontból abszolút inkább előétel, mérete alapján ráadásul tapasnak sem lett volna sok. mindegy, szóltunk, az egyébként végig kedves és jó fej (kutyának kérés nélkül jött víz) pincéreknek, és hozták.

a kaja: a hering finom volt, de tényleg nagyon kevés, konkrétan három falat. a bárány jó volt, de nem kiemelkedő, a káposztával sült malacláb viszont csodálatos, bár nyilván döntően zsír, de remek, és a benne sült káposzta is, ennek nem is kell roppania, hasé szerűen édes. rendben volt a krumpli meg a retek is. a marhapofánál viszont inkább a köret volt rendben, a pofa, most már saját alapján is mondhatom, kicsit rágós volt és száraz is kissé. a paprikás csirkébe csak belekóstoltam: a friss paprika íz nagyon határozott és jó volt, összességében nekem mégis erőtlen, egyszerűen túl lágy volt. a paprikából a friss zöldség előtérbe helyezése tök jó, ki is fogom próbálni, de valahogy mintha megállt volna félúton, túl határozott maradt például a csirkehús íz. a galuskát csak láttam, vékony nudliszerű rúdra csinálták.

árak: a pinxtók 1300 forintba kerültek (hering 1100), de a legtöbbet lehet főételként is kérni, akkor 2600 körül vannak. a vita nagyjából ezen a koncepción tört ki, illetve végül is azon, hogy így drága-e a hely. 2600-ért a paprikáscsirkével bisztróban, ráadásul tényleg kevés volt főételként is, nos én sem lettem volna elégedett. a hering tapasként is éppen csak elmegy, a többi viszont szerintem teljesen ok, még ha a pofa éppen nem is jött be annyira. az, hogy többfélét ehetek, nekem eleve nagyon vonzó, a bárányt még így is m.-re kellett hagynom, hogy feltétlen rendelje meg. a vége az volt, hogy én laktam jól egyedül, amiben a többiek szerint része volt annak, hogy én ettem meg a házi kenyér és a vaj nagy részét, ami egyébként mindkettő nagyon jó volt, viszont el is kértek érte 300 forintot. 

az biztos, hogy a napi menü nélkül nehéz lesz még a környéken is boldogulni, a pinxto koncenpció viszont lehet életképes - nem kell összekeverni a köreteket, heringből meg több kell. két normális pinxto elmegy főételnek, ami persze még mindig nem mindennapos (és bőven nem is kiadós) ebéd 2600-ért, de érdekes és finom. desszertet nem kértünk, viszont kaptunk ajándékba pár szem házi dunakavicsot, habcsókot és tényleg nagyon finom citromos financiert.

legyen 6 pont.