na ez így persze cseppet túlzás, de a kacsazsírban sült pofahús meg nem elég sznob. (a pastramiban nem árulják el, illetve nem hirdetik, de megmondják, hogy az egyik legjobb állandó fogás, a braisingelt borjú, az pofahús. én amióta ezt tudom, ha nem is túl nagy erőfeszítéssel, de próbáltam pofát szerezni, értsd, mindig megkérdeztem minden hentest, van-e, szokott-e hozni, de a "talán ha x. nap múlva egyeztetünk, akkor y. nap múlva lesz" körökbe nem mentem bele, pedig így sem sokan ajánlották. na most a csarnokban meg tényleg ott volt.)

úgyhogy megakartam adni a módját, pláne, hogy kaptam hozzá kis báránypofákat is. vaslábas, húsokat ellepő zsírban sütés 110 fokos sütőben, ez volt a terv. vettem egy kiló kacsahájat, aminek kisütöttem a zsírját, így végül is majdnem házi zsírom, és teljesen házi tepertőm lett, ami egyébként kurva jó, mert sikerült időben lekapni a tűzről, így kívül szép barna roppanós, belül viszont még nem száraz, hanem meleg zsíros cucc, másnap hidegen is remek volt.

a zsírban sütés is összejött, bár végül gyorsítani kellett, nagyon kis lángon tűzhelyen ment, mert idő sem volt elég és a sütő is kellett másra. kb. két órát készült, tökéletes lett az állaga, de persze nem volt még fűszerezve. vajas-vörösboros-fokhagymás-rozmaringos-kakukfűves cuccban melegítettem meg, abból aztán lett egy kis mártás, de erre több energiát is lehetett volna fordítani - bár m. szerint pont azért lett jó, mert amúgy hajlamos vagyok a túlfűszerezésre. a köret az új casa moróból van, kicsit tértem el az arányoknál, illetve én bizony átfuttattam vajon az édesköményt, és bár nem tudom milyen az eredeti, nekem jobb lett így, mint nyersen. a kb. lefelelezett arányokhoz megtartottam az eredeti mennyiségű öntetet. a saláta kurva jó volt, a húst dicsérték, és tényleg finom volt, az állaga pedig mindenkit lenyügözött, mivel senki nem evett még pofahúst. de nekem volt hiányérzetem, a szósz nagyon összecsapott volt.

előételnek fokhagymás, vajon sült laska volt, deszertnek pedig chilis könyvből m. csinált spéci mákosgubát, kalácsból, narancsos-vaniliás sódóval. az egész kurva jó lett, de a narancsos-vanilliás sódó egyszerűen annyira zseniális, hogy legközelebb tripla adag kell.

bor volt: malatinszky illatos, 1500, spar, sima vörös villányi, nekem jobban bejött, mint a takler kékfrankos. a végén, más késön felbontottam egy sauska 13-at, asszem ez az alapküvéjük, tehát mint az illatos malatinszkynál, csak éppen egy ezressel drágább. és nem igazolta, nagyon nem, de érződött, hogy szellőztetéssel jobb lenne. és valóban, maradt belőle, másnap este nagyságrendekkel jobb volt. bár a fűszeres-paprikás vonal dominál, amiért nem vagyok oda, de így már ok volt.

(03.20. szombat este)