újra nagycsarnok, újra a gál hentes. alapvetően csak mai ebédnek akartunk valami steaket, de hátulról mentünk be, és ott a nénik árultak istentelen, 6000 forintos áron kucsmagombát. még sose próbáltuk, így lett az is.

a hentesnél meg kérdeztem, hogy én csesztem-e el a múltkori érlelt borjút, le kellett volna-e vágni a szélét, vagy másképp csinálni bármit. igazi válasz nem jött, csak hogy hát a takács lajos nagyon tud bánni ezekkel. viszont nagyon jó fejek voltak, adtak egy közel negyven dekás borjúkarajt ajándékba, szóval azzal is lesz még valami.

a rostélyos most vajon és némi kacsazsíron sült, esküszöm jobb volt, mint a múltkori gyönyörűség, puhább és omlósabb, pedig időben ugyanannyi volt. még nem egészen médiumnál sikerült elkapni, medium rare, a legjobb húsok egyike, amit valaha ettem. mondjuk nagyon locsolgattam közben, és bő volt a zsíradék. sima, kevés olívaolajos-sok balzsamecetes fejes saláta meg medvegyhagyma volt hozzá.

a gomba nem volt akkora durranás, azt is beledobtam a hús után a serpenyőbe. finom, az állaga is nagyon jó lett, de nem volt annyira intenzív íz, mint vártam volna.

demeter 18 küvét nyitottam hozzá, abból ment a serpenyőbe is felkapatni az odasült cuccot. kicsit több bort nyomtam bele mint szoktam, és elkezdtem sűríteni. na szó sincs vörösbor redukcióról, de kurva jó lett. a bor maga is remek, az illat nekem sokkal nagyobb testet ígért, de a merlot édessége mellé jó is ez a könnyebbség, színre sem egy óriás, de kifejezetten finom, merlot mellé kis paprikás jegyek, végül is egy fél bikavér. az üveg szerint 40 százalék merlot, 30 cab. franc, 30 kékfrankos, fasza bor.