az utolsó lökés volt ez a malackaraj poszt, és a legjobbkor, mert estés voltam, és el lehetett menni az amúgy is nagyon régóta tervezett nagycsarnok túrára. egész gyerekkoromban itt vásároltunk, de évek óta nem jártam itt, nagyon kiesik. most majd járok. a sokat megénekelt, meg azóta bestofnak is választott hentes tényleg kurva jó, és láthatóan fertőzi a környékét, a szomszédjánál is van rib eye és t-bone steak is. kedvesek és segítőkészek is voltak, az áru pedig lenyűgöző. én szeretem a fény utcát, vagy legalábbis nincs nagy bajom vele, és fél éve, amióta újra megismertem, a húsban egyébként szerintem jóval erősebb flórián téri piacot is, de ez tényleg egy más dimenzió. és nem csak a gálék, egyébként a csarnok egésze is, megvan az a piac érzés, ami miatt jó a fény utca/flórián, de nagyságrendekkel szebbnek tűnő áru, sokkal jobb körülmények között.

mindegy, a lényeg a hentes volt. ott volt a malackarajos steak, a pultban hevert a fény utcában mindig csak "egyeztessünk, x nap múlva szerzek" borjúpofa, meg egy csomó minden. kértem a borjút, felajánlották, hogy van báránypofa is, így most vegyesen lesz. a steakhez mondott elkészítési tanácsot, oliva helyett szőlőolajat használjak, meg persze vajat, és locsolgassam, így lett, csak fokhagyma meg kakukkfű ment még a vajba-olajba, 2-2 percet sült oldalanként, és tökéletes lett. vettünk még érlelt borjúhúst is, "az olimpiából takács lajos barátunk rendelt, és vákumban érlelt két hétig, de végül nem használta el", meg nagyon jó mangalica szalámit. paprikást akartunk, az nem is volt túl drága, de ajánlottak még egy borsosat, ami mondjuk dupla annyiba kerül, de akkor már nem volt megállás. mindkettő lett, egyébként a paprikás a jobb. m. szerint látták rajtam, hogy bármit megvennék, és kicsit igaza van, mindegy, első alkalom. a steak pedig mindent megért, már a látvány is döbbenetes volt, enni meg pláne.