meg persze gyömbéres répával, juharszirup még nincs otthon, ezt kellett először kipróbálni a standos vacsora nyomán. mindjárt itt a hónap vége, a nyúl drága volt. cserébe a szűz tökéletes lett, az egyik legjobb húsom ever. minden előkészület nélkül ment döntően vajra és kevés olivára a serpenyőbe, 2-3 perc oldalanként, a végén egy kevés rozmaringot szórtam rá, majd kivettem. a serpenyőben leragadt kis fűszert pár löket vörösborral felkapattam, aztán nyomtam még bele vajat, meg még egy pici, összesen nem több mint féldeci vörösbort, és beleszórtam egy kis aprított fokhagymát. amikor vaj kicsit bebarnult, levettem, ráöntöttem a húsra, meg ment még rá füstölt só.

de bármilyen jó is lett, nem ez lett volna az igazi cucc, hanem a karfiol, meg egy kicsit a gyömbéres répa. baromság volt együtt, keverve párolni őket, a répa karikázva szétszórva a karfiolok között, ha legalább elkülönítem, kivehettem volna őket külön. de amúgy se figyeltem, mindkettőt túlpároltam. így a répa nem lett túl jó. a karfiolban még reménykedtem, de az sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. csak vaj ment rá, meg petrezselyem, a botmixer pillanatok alatt szétnyomta, és hiányzott, hogy legyenek apró karfioldarabok. ráadásul valószínűleg kellene egy kis tejszínnel könnyíteni rajta, lehet, hogy vaj nem is kéne bele. az egyetlen kvázi mentség, hogy eleve nem volt túl szép karfiol, azaz valójában már a vásárlást elcsesztem. tanulság: frissebb karfiol, rövidebb ideig párolni, pár darabot félre rakni, apróra vágni, tejszínnel pürésíteni. (utóbbira nem volt idő már, bár pár perc lenne persze, de rohanni kellett, mondjuk az egész vacsora megvolt 40 perc alatt.)

a bor ikon merlot volt, 2008-as, az egyik kedvenc vörösem ezer forint körül. szép test, nagy élvezet, egyébként is mindig merlot párti voltam, éljen a csersavakba szorított édesség, ami ebben is szépen meg van, gyümölcsökkel együtt. ha nekiállnék, és neki fogok, vörösbor-redukcióval próbálkozni, például ebből kéne.