pár napja, egész pontosan a múlt hétfőn lett egy öntöttvas lábosom, elegánsabban vas casserole-om, mintegy karácsonyi utóajándékként. az világos volt, hogy valami durva húsos cuccnak kell készülnie benne először, és bár kacsingattam egy sörös ragu felé, végül, főleg, mivel sör nem is volt itthon, a boros vonal győzött.

80 deka borjú apróhúst még tovább aprítottam, sós-borsos lisztbe forgatva átpírotottam kb. 20 deka füstölt szalonnán és némi oliva olajon. kiszórtam, és a maradék zsíron két nagyfej felapírott vöröshagymát megfonyasztottam, a vaslábos aljára odakapott cuccot meg egy kis vörösborral felkapattam. a hagymára aztán ráment fél kiló, nagyobb darabokra vágot csiperke, két nagyobb sárgarépa felkarikázva, pár percet ezek is fonnyadtak-párolódtak. leveskockás húsleves két deci, vörösbor erős két deci ment a lábosba, egy egész hámozott paradicsomkonzerv, egy nagyobb fehérrépa feldarabolva, fokhagyma kb. 7 gerezd felaprítva, egy vöröshagyma negyedekben. fűszernek babérlevél, majoranna, kakukkfű és oregano, só, bors, és a végén egy kevés cayenne bors, éppen csak hogy érezhető legyen egy kis erő. így ment be a lábos lefedve a 150 fokos sütőbe majdnem 2,5 órára. a végén szaftosabb lett, mint vártam, így kivettem és behabartam egy kis lét, pont olyan sűrű lett így, mint a hüttés osztrák gulyások. csodás volt, fene tudja, hogy pszichés-e, de sokkal közelebbinek éreztem egy bográcsban készült gulyáshoz, mint bármelyik korábbi, sima lábosban a gázon főtt pörköltet.

amire legközelebb figyelni kell, hogy érdemes közben időnként átkavarni, a középen sült húskockák simán puhák lettek, a szélén viszont isteni omlós darabok voltak.

a bor bele és mellé is günzer g-cuvee, 2006-os volt. nekem nincs szerencsém, vagy nem tudom, de sose jött be ez a günzer alapbor, a takler másfél lenyomja, a cabernet-et nem is éreztem benne szinte. kellemes, most akciós is volt, de most azért megint nem veszek egy darabig.