és sikerült elsőre, mármint a kacsamellet nagykönyv szerint roséra sütni, sőt, bár ráhagytam egy kicsit az elvi időpontokra, még egy pár percet talán sülhetett is volna. ami így azt jelenti, hogy pár óra majorannás-kakukkfűves pácban való tocsogás után 7 percet akartam sütni a beirdalt bőrével lefelé serpenyőben, majd egy kicsit a másik oldalán, de a hétből jó ha öt lett, égett a fűszer és átsült a bőr, a másik oldalon meg mondjuk három. szóval így ment a 150 fokos előmelegített sütőbe, elvileg 15, gyakorlatilag inkább 20 percre, lefedve nem nem volt, viszont kapott még az fűszeres olaja mellé egy kis vízet. kaphatott volna még egy kicsi sót is, bár az volt a pácban, szóval abba mehetett volna kicsit több só, de amúgy kurva jó lett, a szaft is, amit persze be lehetett volna sűríteni aztán, de ezzel már nem szórakoztam. a látvány tényleg tökéletes, legközelebb fotóznom kell, egy hajszálnyival talán lehetett volna puhább, de így is egy, a pácot remekül átvett, remek nedvességtartalmú, azaz abszolút nem száraz, kiváló hús lett, remek szafttal.

a körte kicsit kényszerszülte volt, merthogy legyen már vmi hozzá, de végül, pláne estére (ebből maradt) egész ok lett. vajon kezdtem simán a körtét serpenyőben sütni, miután átpirult kicsit, ment a nyolc negyedre két nagyobb evőkanál méz, aztán pár perc múlva a vörösbor, meg megszórtam egy kis örölt gyömbérrel. kb. 20 perc alatt megpuhult (kemény, enni nem is olyan jó alexander, és nem is elég édes, pedig ugyanott vettem a piacon, ahol a múltkor csodásat). a méz a végén odakapott, de még éppen nem lett igazán kesernyés, viszont nem ártott volna újra egy kis borral felkapatni az ajáról, ez elmaradt. körte puha, szósz finom, de semmi extra, bár végül is jól ment a kacsához.

bor: chianti, 2008, cosimo pisoni, mármint ha tényleg, azért hagytam a borászatot a végére, mert sima aldi bor, 900 forint, de egyfelől célnak tökéletes, másrészt amúgy is, ár-értékben kiváló, este el is fogyott, tipikus 4 eurós száraz, cseres, semmi különös, de kellemes chianti.