háromfogásos vacsora készült szerdán, öt vendéggel heten voltunk, a kapkodásban persze semmiről nem lett fotó.

pedig elkészült a stand bisztrós élmény nyomán a juharszirupos máj, egyszerűen csak abban piritottam, de sokban, talán még jobb is lett mint az övék. persze tényleg semmit nem igényel. a saláta hozzá biztos, hogy jobb mint az övék, ott igazából öntett nélkül volt egy kis vegyes zöld és csíkokra vágott répa, de akkor maga az ötlet, a tudat, hogy megfogom csinálni, elnyomott minden kritikát. na ehhez pedig tökéletes a szőlőolajos-szójaszószos saláta, az édeskés madárbegy és a sörretek.

a szója ráadásul átvezetett a fő fogáshoz, ami lassan tíz éves nálam. olivaolaj (kevés), méz és szója keverékében, pár gerezd fokhagymát ráaprítva ha van idő pácolom a húst, ha nincs rögtön lehet sütni. most újra megpróbáltam sütőben is sütni, de nincs sok értelme, a szósz akkor lesz a végén koncentrált, ha kicsit összesűrűsödik, ehhez pedig a láng kell. a köret a tejszínes-fokhagymás krumpli fejlődött az utóbbi években, régen fél centis karikákat vágtam, sokkal hosszadalmasabb úgy, most gyalulom. Leöntöm annyi tejszínnel, amennyi elfedi. sózni kell, a tejszínbe pedig akár egy teljes fej fokhagymát is bele lehet vágni. 200 fokon kb. fél óra alatt megsült. a mézes-szójás-tejszínes-fokhagymás kombó üt.

a brownie emailben körbejárós recept, de mint kiderült, valaki pontosan ugyanezt csinálja egy tévében bemutatott francia brownie-nak mondott süti recept alapján. két tábla, ami mostanában már inkább csak 16, mint 20 deka étcsokit és 20 deka vajat egybeolvasztani, egy bő bögre cukrot beleönteni, szól a recept, ami szerint ezután viszont öt tojás óvatos belekeverése következik. most eldöntöttem, hogy sok az öt tojás, négyet teszek bele, erre az utolsó pillanatban kiderült, hogy már csak három van. bőven elég a három tojás. én beleaprítottam még kb. 10 deka mandulát, morzsaként ment bele, és a kötelező púpozott kiskanál lisztet elkevertem egy fél, nagyon édes narancs levével. reszeltem bele egy kis héjat is. elég jó lett.

egy heimann cervaes és egy thummerer tréfli érkezett a vacsorához. édesszájú lettem, meg nyilván az egész kajasor is édes volt, de a tréfli sokkal jobban bejött, pedig a cervaesnek örültem jobban. nem is tudom mi hiányzott belőle, nem éreztem annyira egyben levőnek, kicsit vékony is volt, inkább a kadarkás-paprikás vonal dominál benne. tréfli meg félédesen is kellemes, de mondjuk meg egyiket se venném, cervaes közelebb van a háromezerhez, tréfli is kétezer körül-felett.