hónapok óta készülünk, de nem jutottunk el a megújult aranyszarvasba. pedig m. interjút hallott róla, a diningguide igencsak ajánlotta, volt csalogányos séf, vonzó étlap, vonzó árak. végül ma este egyedül sikerült, céges, zsíroskenyérvacsora. a sajtóssal még beszéltünk is róla, hogy mennyire jó, hogy ide szervezték, megújult, fel kell fedezni, stb. (a korábbi években mint kiderült többször a fausto's-ba szervezték az éves vacsorájukat , de akkor nem hívtak...). és, hogy lehet, jövőre már ez a hely is benne lesz a top10-ben. hát, meglátjuk.

egy kellemes, de nem egetverő vacsora volt, egy egyébként ráadásul nagyon jó helyen. az aranyszarvas volt a mátyás pince mellett a másik olyan étterem, aminek már a kora nyolcvanas években tudtam a nevét, és azt, hogy egy nagyon drága hely, ahova mi nem megyünk. lehet, hogy ezért, de sokkal nagyobbnak képzeltem. ehhez képest másfél szobás, bőven nem tágas, de pont jó méretű, a váraljai háznak köszönhetően eleve hangulatos adottságú, boltíves, otthonos belső térrel. a kommunizmusból megmaradt a vörös műmárvány padló (jó), egyébként fehér falak, fehér-barna színvilág, sötétbarna bisztróbútorok, klassz.

a kiszolgálás már nem annyira: valszeg az egész estére az nyomta rá a bélyegét, hogy ez egy céges sajtóvacsora, túl sok embernek egyszerre (kb 25 fő), amihez nem volt igazán kedvük és talán erejük sem. a kajákat hozták, de semmi kérdés, kell-e vmi, ízlett-e, sőt, ha valaki nem tudta fejből, melyik menüt is választotta, a pincérlány inkább határozottan mint kedvesen, inkább közölte mint kérdezte, hogy akkor ez a leves jó lesz.

a menü: marinált cékla kecskesajtos pirítóssal, consommée szarvasgombás csirkehab-galuskával, konfitált kacsacomb du puy lencsével, sült joghurt. legalábbis az enyém, volt még két sor, egy halas meg egy bárányos. a konfitált kacsát itthon is akarom, ez volt az egyik fő szempont, a consomée-t itthon nem akarom, de arra és a céklára is nagyon kiváncsi voltam. nos a cékla nem volt semmi extra, az elmúlt években sokszor csináltam sültet, a marinált bár roppanós, közelebb állt a hagyományos céklasaláta ízhez.

a consommée volt a fénypont: nem is annyira a leves, bár az is nagyon jó volt, de a szarvasgombás habgaluska csodálatos, kurva jól is passzolt hozzá. a kacsánál aztán én megint a tömegnek akarom betudni a hibát, egyszerűen nem voltak felkészülve ennyi adagra. gondolom a konfitálás után rápirítottak, nos az enyém széle egy kicsit száraz, a bőre pedig nem roppanós, hanem csak simán rágós lett. du puy azaz zöld lencsét még nem ettem, jó volt, de nem lenyügöző. és akkor jött a desszert, ami viszont tömegfüggetlen, nyilván készen volt már, de nem ragadott magával: tényleg simán joghurt volt, finom, de nem éreztem semmit, amivel feldobták volna, most nem is emlékszem, mi volt még benne/rajta.

nyáron terasz, kevesebben lesznek egyszerre talán, biztos megyünk még, de most nincs bennem áradozás, hogy hú de jó volt.