már a sokadik avokádót vettem meg, mire végre elkészült, pedig amióta a kezemben volt a ch&v könyv, készültem rá. az alapötletből végül az avokádó meg a szardínia maradt, utóbbi drága portugál a culinárisból, m. szerint higgyem el, hogy tökéletes lenne másból is. na majd meglátjuk, miután éppen belefutottam egy avokadóakcióba, és a bimbón a kis tescoban szombat este százasért vettem darabját.

a szardíniát citrommal, petrezselyemmel, sóval és apróra vágott lilahagymával kevertem el. az avokádót felkockáztam, citrom meg bors ment rá, illetve egy pici cayenne bors, és próbáltam úgy elkeverni a kockákat egy natúr philadelphiával, hogy a kockáknak legalább egy része megmaradjon. a tálalás kedvéért -  majd egyszer vendégeknek így kéne - visszanyomtam egy gombocót a kivájt héjba, arra ment a szardínia. igazából frissen sült minibagettre nyomtuk. fél délután a hatása alatt voltam, és bár csak dél volt, muszáj volt bort nyitni hozzá.

neszmélyi chardonnay, 2008-as, szöllősi. konkrétan chardonnayt nem ittam még szerintem tőlük, irsait meg cserszegit itt-ott többször is. megbízható, nem drága, éjjel-nappalikban is elérhető, de semmi extra. érdekes, hogy ebben benne van az a vajasság, amit régen annyira szerettem, de most úgy tűnik, nem véletlen nem ittam az utóbbi években chardonnayt, nem is fogok. lehet persze, hogy nem ezzel kellett volna visszatérni (csak úgy jött a házhoz egy ebédnél), a chardonnay igazából túl sok test és kevés gyümölcs nekem, és bár abszolút kedvenc volt, egy ilyet tíz éve felmagasztaltam volna, már nem jön be. kicsit kevés sav, de nem volt vele semmi baj, csak van egy csomó minden, a tegnapi fischer, egy ütösebb rizlizng vagy akár a másfél is - hú, legközelebb tényleg csak drága, jó, barrique chardonnayt szabad, ha.