torkos csütörtök. ahhoz képest, hogy hetekkel korábban bejelentették, beteltek, sokan voltak, de nem tele, noha mi is szépen kitöltöttük majdnem a két órát. pedig gyorsak is voltak, kedvesek, az új vendégek felkiáltással való köszöntése mondjuk inkább idétlen egy (nagyon rövid) idő után, nekünk egyébként kimaradt. a hely dizájnra meg semmi különös, állítólag a női wc-ben viszont van egy remek kozmetikai tükör, tökéletes világítással.

a lényeg: kurva jót ettünk, a fogások egy része konkrétan zseniális, egy másik része pedig duplán az, mert simán az utcáról is be lehet esni rájuk. mármint árilag. 14 ezer forintért zabáltuk tele magunkat, including négy sör és a 12,5 százalékos szervízdíj, persze ez így most félár, de a costesben torkos csütörtökön is ott hagytunk több mint 25k-t, még michelin-csillag nélkül is.

előétel tengergyümölcseis ceviche, nobu módra. a tengergyümölcsei kifejezés általában egy hülyeség, most viszont tényleg fedte a dolgot, legalább 6-8 féle halat, rákot, kagylót pakoltak bele, egy citromos marinád, nem tudom mi volt benne a nobu specialitás sajnos, de nem vagyok ceviche expert, és kurva jó volt. nagyon friss, nagyon jó cuccok voltak benne.

volt egy udon levesünk, tempura válogatással, ami zsákbamacska, mikor mi van, mihez van kedve a séfnek, mondták: három királyrák nekem jó kedvre vall, a zöldséges tempurák - kaliforniai paprika pl. - viszont felejthetőek voltak, maga a "panír" szerintem semmi extra. a leves viszont csodás, a tészta nekem a brüsszeli kínaiban jobbnak tűnt, de így is remek volt, sok zöldség, roppanak, fasza.

lehetne többet írni róla, ahogy a miso levesről is, ami viszont csak csészényi. az íz ismerős, de ezerszer intenzívebb tényleg, mint bármelyik rendelős, és a lé maga is sűrűbbnek tűnik. a miso 900, az udon tempurával viszont csak 2000 ezer forint, ami tényleg a hülyének is, komplett főétel. (ezek a rendes árak). a miso nekünk a bento tál része volt.

és akkor jött a bento tál, ami viszont sajnos már nem utcáról beesős cucc, 14 ezer, de tényleg minden falat kincs. 6 féle cucc van benne, három meleg, három hideg, az ajánlott sorrend szerint kicsit váltogatni kell a dolgokat, és ahogy a pincérek már az elején is elmondták, a szusit a végére kell hagyni: ha addig nem laktál jól, a rizs majd segít.

a tonhallal kezdtük, szavak nincsenek, a házi dresszing, valami japán hagymás-mustáros csoda pont olyan volt, mint amit halpiac mellett tokióban ettem (a 2007-es kurva olcsó jen miatt rongyos 1500 forintért a képen látható két szelet többszörését kaptam). a bundában sült rák szintén csoda, majonézes-aiolis-chilis szószban, beszarás. az alaszkai fekete tőkehal misomártásban simán kurva jó, a csirke perui fűszeres szósszal finom, de nem érhet az előbbiek nyomába. a szusi részből a tonhalas erősítés ellenére a makik voltak a legjobbak, magasan a legjobb, amit valaha, és én hülye elfelejtettem megkérdezni, mi volt bennük.

a desszert vonal szintén nagyon erős, a jó fej pincér lebeszélt az egyikről és átbeszélt egy másikra, csodálatos volt, bármikor visszamennék csak arra, és 1500 forintért meg is lehet tenni. az egyik egy csokis süti, kívül mondjuk brownie, amiből kifolyik a meleg, nagyon finom csoki, zöldtea fagyival. és a szójás mézben sült banán makadámdióval, megint elképesztő. tanulság: jövőre tényleg két helyre kell menni, ebéd és vacsora, az egyik a nobu lesz, és csak bento boxokat fogok rendelni. illetve marhát: azok sajnos legalább 8k-s fogások, szerepeltek is a tervben, de a végén tényleg nem bírtunk volna többet enni.