üdülési csekk költés az utoljára osztálykirándulás időben látott egerben, ami meglepően kurva jó kis város, szép nagy, élhető, sok kiülős hellyel zsúfolt belvárossal, és a kicsit gagyi, de egyáltalán nem lehúzós szépasszony völggyel. a szállás is csodás, tiszta meditárran hangulatú, kutyabarát garten vendégház.
a kaja vegyesebb volt: a dining guideról néztem ki két helyet, amik ráadásul - mondjuk egerben majdnem minden hely - elfogadnak üdülési csekket is. a szantoferről hivatalos értékelés nincs, de két értékelés alapján 5 csillagos - muhaha. pedig helyben is van híre, amikor kerestük, egy fiatal srác azt mondta, ő még nem volt, de ismeri, az egészből lejött, hogy helyi drága, de jó helyként van számontartva. ehhez képest semmi, de tényleg, a berendezés 80-as éveket idéz, a felújítás részleges volt, megmaradt faboxok, de ez mindegy is. a kaja is 80-as éveket idéz, hosszú, minden van étlap, ráadásul a barátkozós vicces stílus jegyeivel (a jércét megtöltöm). tipikusan olyan hely, ahol cigánypecsenyét akartam rendelni, aztán megláttam a súlyos testi sértés című kaját, ami nyilván a hely kvintesszenciája. karaj, sonka, talán paradicsom is volt, szalonna, hagyma és rátéve egy tükörtojás. és nem igaz, hogy ez így már nem lehet rossz, mert tök jellegtelen volt az egész, ismét megfogadtam, hogy soha többet úgy étterembe, hogy nem élvezem a kaját. m. hortobágyija sem volt jó (szerintem ugyanis lehet hortobágyit enni étteremben, csak még nem találtam meg, melyikben), a harcsapaprikás túróscsúszával átcsúszott, de semmi különös.
szerencsére másnap imola, ami viszont kiváló volt. előételnek medvehagymás kecskesajt terrine aszalt paradicsomos vinaigrettel volt. a kecsesajt kicsit vízes, nem elég határozott izű, a terrine persze nagyzolás, a medvehagyma nekem kicsit kevéssé jött át, de az egész abszolút rendben volt, a szárított paradicsomos cucc ugyanis csodás volt, és kurva jól feldobta az egészet.
a másik előétel kakastaréj pörökölt spárgával. a spárga ok, a kakastaréj szétomlik és finom, de kicsit túl sok a vörösbor, nagyon dominált. az egyik főétel tavaszi nyúlcombragú vajas galuskával volt, a galuskát azóta is emlegetjük. a nyúl csodás volt, remek ragu répával, zellerrel, és főleg a tök normális mennyiségű kucsmagombával tökéletes. az én kajám vöröboros borjúpofa, csodás puha, de itt is bejött a vörösbortúltengés, viszont a csicsókakrém hozzá a nap fénypontja.
mindez kifejezetten baráti árakon, a nyúl 2600, a borjúpofából csak kis adagot kértem, így 3500 helyett 2300, előételek 1200 körül. borokban st.andrea teljes sor, szintén korrekt árakon.
és akkor volt még szépasszony völgye, ami láthatóan ráállt a buszos turistacsoportokra, parkoló, méretek, minden erre utal, de ezzel együtt egyáltalán nem siófoki lehúzós hangulata van az egésznek, hanem inkább egy állandó borfesztivál, ahol a pincészetek tényleg kóstoltatnak, örülnek, az alkalmazottak is - legalább 5-6 pincében voltunk - láthatóan élvezik és büszkék az egyébként a középkategóriát sem feltétlen elérő boraikra. de ettünk nagyon korrekt lepényt sajttal a hagymásinál, párszáz forintért, a borok is száz-párszáz forint körül vannak decinként, de mindenütt kóstoltattak előtte, hogy melyikből kérek tényleg egy decit, tóth ferencnél pedig zseniális cabernet sauvignon törkölyt ittam. az egészre jellemző tényleg, ami a belvárosra is: sok hely egymás hegyén-hátán, de mindenütt inkább kifejezetten olcsó, mintsem pusztán korrekt árak, az imola kivételével nyilván a kaja sem durranás ugyan az éttermekben, de nem is akarnak lehúzni.
