pénteken fedeztem fel véletlen a lövöház utcai arab delikáteszt. jó, vettem is pár dolgot, hummuszt, olivát, pitát, amit libanoni kenyérként árulnak, és erdélyben sütik, onnan hozzák, meg apróságokat. a hummusz csodás volt, és azt hittem olcsó is, de aztán láttam, hogy a nagy kerek műanyag tál nagy meg kerek, de nem túl mély. a felét benyomtam kostólóként, nem bírtam leállni vele, este elfogyott persze az egész.

m. mondta, csináljunk, ma pedig úgyis volt nagycsarnokozás, az ázsia boltban megvettük a tahinát. (veszélyesebb tud lenni mint a culinaris, vagy legalábbis ott már tudok nagyon tudatos lenni, itt nem voltam évek óta).

a csicseriborsó konzervet én átszoktam futatni vajon és római köményen, de a receptek szerint használjam nyugodtan simán a konzervet. sőt, jobb mint a szárított, mert azt hosszan áztatni kéne. viszont a pár átfutott receptben nem volt római kömény, nem értem, én anélkül nem tudtam volna elképzelni. az enyémbe volt, és jó, hogy volt. egy doboz konzerv, három evőkanál tahina, egy zöld citrom felének nem az egész leve, olivaolaj nem túl sok és két kis-közepes gerezd fokhagyma ment a keverőbe, némi só, bors. m. szerint túl fokhagymás volt, ezért a borsókonzerv levével kicsit finomítottam, szerintem így is, úgy is kurva jó volt. pici chili meg szezámolaj ment a tetéjére, az arabtól maradt az aszalt olivából, volt datolyaparadicsom. és még maradt a demeterből is. elég jó nap volt a mai.